Henry Weber és Yarbrough 2001-ben tudományos jelentést írt arról, hogy mennyi diák él az anyagi krízis határán az Egyesült Államokban. Ebben a tanulmányban elemezték továbbá a főiskolai hallgatók hitelkártyával történő vásárlási szokásait. Tesztelték ebben a tanulók és a hitelkártya viszonyát, egyáltalán azt, hogy hogy állnak hozzá a hitelkártyás vásárláshoz. Ezt egy 242 főből álló dél-nyugat amerikai területen elvégzett vizsgálattal tanulmányozták többek között a faji háttér, a tudományos szint, hitelkártya tulajdonjog, szülők hitelkártya használata, anyagi helyzet figyelembe vételével. Ezek kivétel nélkül megerősítették azt a tézist, hogy a diákok egyre inkább sebezhetőek, akár egy kisebb pénzügyi krízissel szemben. A hitelkártyák használata a főiskolások, egyetemisták körében egyre nagyobb figyelmet kap az amerikai médiában is. Érzékeny pont, hogy a fiatalok között szinte senkinek sincs írott költségvetése, magyarul sem a jelenlegi, sem pedig a közeljövőben várható anyagi helyzetükkel sincsenek alapvetően tisztában. Ezzel összefüggő adat lehet a forgalomban levő döbbenetes mennyiségű hitelkártyák száma. Jelenleg több, mint 1.3 milliárd plasztik van forgalomban, ez 12 kártyát jelent háztartásonként. Az egyetemistákra ebből nagyjából két kártya jut, de ennél megdöbbentőbb az, hogy a felvett diákhitelek mértéke több, mint 70%-al gyarapodott az elmúlt tíz évben. Így nem csoda az, hogy a vezető bankok mind ezt a szektort célozzák meg és erőltetik a diákokra termékeiket, hiteleiket, kártyáikat. Nagyszabású kutatások folynak abban, hogy milyen is a diákok hozzáállása a hitelkártya használaton túl a nagyobb hitelek felvételéhez a társadalmi, gazdasági helyzetet és a demográfiai mutatókat figyelembe véve.
A módszertan: Felmérés, adatgyűjtés kérdőívek alapján egy délnyugati államban lévő bölcsészkaron végezték 250 db kérdőív felhasználásával. Ebben 9 kérdéssel mérték a hitelfelvételhez való hozzáállást. Minden tételt egy 4 pontos Likert típusú skálán mértek egytől négyig. Ezeket aztán egy összesített indexben elemezték egy többváltozós módszert alkalmazva. A lehetséges pontszámok végül 9-36 között terjedtek. Az átlag pontszám 20 fölött volt. Vizsgálat tárgya volt ezzel együtt a lakáshelyzet, jövedelem, foglalkoztatási státusz, és az egyéb gazdasági, társadalmi tényezők is. Folyt köv.
